Dupla nászút???

Na igen, ez a legvalószínűbb most. Mármint hogy két "nászutat" is tartunk. Marcinak ha bekattan, nem marad el a nagyszülőkkel éjszakára. És ő már ugyan nagy lesz addigra, de Mincsi kb ekkora lesz, mint most Marci. Nem bírnék 1-2 hétig gondtalanul pihenni, miközben lehet, hogy a gyerekek nem alszanak, annyit sírnak éjjel. Úgyhogy abban állapodtunk meg, hogy tartunk egy hosszú hétvégét a közelben, és utána egy közös családi nyaralást, valahol a tengerparton.

A hosszú hétvége legesélyesebb jelöltje számomra a Lillafüredi Kastélyszálló. Nem olcsó, ez tény, de hát ne ezen spóroljunk, nem??? Szerintem gyönyörű, Sanyinak is tetszik, és ha gond van, akár az éjszaka közepén viszonylag rövid idő alatt haza tudunk érni a gyerekekhez.

Az álmom

Most először történt meg, hogy az esküvőnkkel álmodtam. A menyasszonyi ruha körül forgott az egész. Kiválasztottam egy csodaszép ruhát. Hófehér ruha, pánt nélküli, mell alatt egy gyönyörű rózsaszín szalag volt, és onnantól kezdve bővült, de nem volt abroncsos. Álmomban egy elöl térdig érő ruha volt, ami hátul picit hosszabb volt. A fő problémám az volt, hogy egy fehér Nike-szandált akartam felvenni hozzá, de nem mutatott jól. A fehér magassarkúmat meg nem találtam. És nem tetszettek a lábaim a ruhában, ezért úgy döntöttem, hogy ugyanilyen fazonú, hosszú ruhát szeretnék. Még mondta is anyu, hogy nem túl előnyös a ruha, mert olyan, mintha terhes lennék. Én meg mondtam neki, hogy mit vár, hiszen a hat hónapos terhes vagyok. És mindezt az esküvő napján. Úgyhogy elmentünk anyuval a kölcsönzőbe, ami szombaton zárva volt, de mivel pont ott voltak, és ismerték anyut, kiszolgáltak minket. Bementem a hatalmas próbaterembe, levettem a rövid menyasszonyi ruhát, hozták a földig érőt, de mire felvettem volna felébredtem. Pedig úúúúgy megnéztem volna magam benne. Kerestem neten képet, meg a katalógusban is olyat, amilyet megálmodtam, de nem találtam. Ha mégis rálelek, esküszöm, utólag pótolom a képet!

A jelölt: Koronakert étterem

Tegnap este vacsorázni voltunk, és rettentően tetszett. Nagyon kellemes a légkör, udvariasak a pincérek, gyors a kiszolgálás, és irtó jó a konyha. És az árak sem elrugaszkodottak. A kerthelység hangulatos, hatalmas fák, virágok, füves rész, csodálatos na. Két különterem is van, egy 30 fős, az étterem felett és egy 60 fős, külön épületben. Ez a  Koronakert étterem, a XVI. kerületben. Ezt is meg kell jegyezni, mint lehetséges vacsora helyszín. 

Venni vagy kölcsönözni?

Hát igen, most ez az, ami a leginkább foglalkoztat. Korábban mindig azt vallottam, hogy teljesen felesleges pénzkidobás megvenni a menyasszonyi ruhát, elég kölcsönözni. De most egy outletben megtaláltam álmaim ruháját, ami annyiba kerül, mintha kölcsönöznék máshol egy szép ruhát... Kár, hogy még 692 nap van hátra, különben elrohannék megvenni azt hiszem...

Az étterem

Sanyi volt ebben a pincészetben csapatépítő tréningen, és nagyon bejött neki. Mutatott képeket, és az interneten is rákerestünk, és hát nekem is elállt a lélegzetem tőle. ITT AKARJUK TARTANI AZ ESKÜVŐNKET!!! Én eddig úgy voltam, hogy az esküvő legyen egy házasságkötő teremben. Mivel a vacsorán csak a szűk család vesz részt, így adnánk meg a lehetőséget a barátoknak, ismerősöknek, hogy osztozzanak az örömünkben. De a képek láttán elgondolkoztam azon, hogy vajon valóban ezt akarjuk? Vagy valami lehetőség arra nézve, hogy a szertartást követően az ismerősöket udvariasan kitessékeljük, és csak a család marad? Ennek ezt hiszem, utána kell nézni, mert ilyen idilli környezetben szeretném kimondani a boldogító igent...

A csokor

Azt hiszem, kitaláltam mi az, ami nekem a legjobban bejönne. Egyszerű. Elegáns. Szép. Passzol hozzám. És szerintem a ruhámhoz is fog. Mert ehhez nem illik egy habos-babos csupa csipke ruha, mint ahogy én is hülyén néznék ki benne...

 

Utazni kell...

zt hiszem, eldőlt a hányan-menjünk-nászútra kérdés. Sanyi kijelentette, hogy már most kezdjek el készülni lelkiekben, mert nászútra kettesben megyünk. Ha Mincsi és Marci is ott lesz, akkor minden lesz, csak nászút nem. Ebben egyetértünk, de vérzik a szívem itthagyni egy másfél éves kiscsajt... Szóval lemondhatok a 2 hetes all inclusive török nászút tervemről, mert így max egy hosszú hétvége jöhet szóba nálam. Az még kérdés, hogy hova menjünk.

 

 

Szóba került Barcelona, imádom a szökőkút játékot. Viszont augusztus elején oltári meleg van ott. Persze van tengerpart is, így az segít elviselni a hőséget. És mivel már mindketten jártunk ott, nem muszáj egész nap róni az utcákat. Persze időnk van még kitalálni... 

 

Visszaszámlálás indul

Tegnap este...

- Elvegyek valakit?
- válasz nincs, csak halk kuncogás
- Hallod? Elvegyek valakit?
- Aha. Mikor?
- 2011. július 30 jó?
- Hát ha szombat...
- Az, már kinéztem egy ideje...

Szóval megvan az időpontunk!!!

Frizura

Egy menyasszonynál minden apró részletet kiveséznek, szinte nagyítóval megvizsgálnak. Így aztán az sem mindegy, hogy milyen haja van a menyasszonynak. Én most elkezdtem növeszteni, 2 év alatt csak megnő annyira, hogy bármit lehessen vele csinálni.

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen hajat is szeretnék. Kiengedve, hullámosan, szép loknikat bele? Ez nagyon jó lenne, de annyira akaratos hajam van, hogy mire elkezdődne a szertartás, szögegyenes lenne. Úgyhogy kilőve.

Az tuti, hogy valamilyen feltűzött lenne jó. Sanyi szereti, ha teljesen fel van tűzve, de én kicsit ódzkodok tőle. Szép, az igaz, de azért növesztem két évig, hogy ne látszódjon??? Inkább valami köztes megoldás lenne jó. Fel is van tűzve, meg nem is. Találtam egy kontyot, ami nekem nagyon  bejön. Azt hiszem, ehhez fogok ruhát választani :D

 

Mikor is???

Tudom, hogy volt már egy majdnem véglegesnek tekinthető időpontunk, de hát úgy néz ki, változtatnunk kell rajta. Ugyebár 2011. szeptember 10 volt az eredeti dátumunk, de ezzel van egy kis gond. Kistesó születése miatt 2012. januárjában megyek vissza dolgozni, az esküvőt mindenképp előtte szeretnénk. Viszont a terveim szerint 2011. szeptember 1-én kezdi Marci az ovit, Kistesó meg a bölcsit. És amilyen formánk van, tuti, hogy másfél hét alatt betegek lesznek, és úgy annyira rossz lenne ünnepelni, hogy ők betegek, nyűgösek.

Emiatt úgy döntöttünk, kicsit előrébb hozzunk. 2011. nyarán megtartjuk. Konkrétabb időpontunk most nincs, de az idő még nem sürget.

Para-ara 1.

Azt hiszem, beparáztam. Nem attól, hogy nem lesz idő mindenre, mert még rengeteg időnk van. És nem is attól, hogy jól döntöttem-e, mert tudom, hogy igen, VELE akarom leélni az életemet. 

Történt, hogy nemrég beszereztem egy csomó esküvői magazint. Ruhákat nézegetni, ötleteket meríteni. Nagyon jó szórakozás, de beparáztam attól, hogy minden apró részletre fogok vajon gondolni? Mit fogok elfelejteni????

Esküvőszervezőt nem akarunk fogadni, felesleges pénzkidobás, mikor tényleg csak a szűk család lesz jelen a vacsorán. És a szertartáson sem lesz tömeg, inkább meghitt eseményt szeretnénk. Nekem nincs gyakorlatom esküvő-szervezésben, nem tudom, hogy mi minden az, amire oda kell figyelni. Szeretném, ha mi ketten szerveznénk meg, mindenki másnak csak annyi legyen a feladata, hogy megjelenjen 698 nap múlva. Azt hiszem, szükségem lesz egy határidő-naplóra, meg egy nyitott, megválaszolatlan kérdések táblázatra... És egy lelkes partnerre, aki nem bíz rám mindent, és aki néha töri a fejét azon, hogy mi hogy legyen. Ehhez persze még kap jópár hónap felkészülési időt :D

Hova és hányan

A napokban Marci előszedett egy utazási prospektust, amiről eszembe jutott a nászút. Méghozzá a legnagyobb problémám, hogy hányan  is menjünk nászútra? A logikus válasz az lenne, hogy ketten. És szeretném is, de nagyon. De ismerem magamat, hogy nem tudnék nyugodt szívvel pihengetni, amikor a gyerekek távol vannak tőlünk. Nagyon nehéz ilyen döntést meghozni. Hogy simán lemondjak egy hétről, amit négyesben is tölthetnénk, azért, hogy kettesben legyünk. Merthogy nászút, ahova ketten szokás menni... Pedig biztos élveznénk. Az tuti, hogy repülővel megyünk, tengerpartra, egy magasabb szintű szállodába.  Talán valamelyik romantikus sziget. Európában. Túl messzire ugyanis nem szeretnénk menni.  Mindenesetre időnk még van eldönteni, de ez örök dilemma számomra.

Tervezgetünk

Merthogy még tényleg csak tervezgetünk. Van egy elképzelésünk az időpontról. 2011. szeptember 10. A megismerkedésünk ötödik évfordulója. Ennél korábbi elképzelhető, de későbbi nem. És egyre inkább az az érzésem, hogy Gyulán fogjuk megtartani. Annyira szép kisváros. A vacsorán tényleg csak a család lesz jelen, és teljesen mindegy, hogy a gyulai rokonságnak keresünk Pesten szállást, vagy fordítva...